Szólásszabadság
Elég szép szó ugye?
Mára viszont úgy hiszem elég sok jelentése lett. A régi, eredeti elve amiért küzdöttek szabadságharcban is, már rég kihalt és átalakult.
Nem akarok költői lenni, de szépen szeretném kifejezni azt a dühöt amit akkor érzek, ha valaki ezzel a kifejezéssel példálózik és dobálózik, holott semmi köze nincs mondandójához.
A szólás- és véleményszabadság egy jog. Jogod van arra hogy szabadon kifejezd magad, a véleményed és érzéseid, de sokan elfelejtik, hogy ez a jog nem egyenlő a kötelező jelleggel.
És itt keveredik a kultúra, az értelmi szint és a szólásszabadság fogalma.
Sokan, rengetegen elfelejtik a nagy szólásszabadságban, hogy az embereknek vannak érzéseik, van értékrendjük és a legtöbb ember érzékeny. Még az is, aki hevesen él ezen jogával.
Sőt, olykor azok a legérzékenyebbek erre, akik élnek vele, de ezt a sértettséget elrejtik az egyéniségük mögé, ami nem más mint a bunkóság, s próbálják azt a látszatot fenntartani, hogy őket nem érdekli mások véleménye. Pedig pont azért produkálják így magukat, mert szeretik, ha róluk van szó, s ezért mondanak véleményt a világban ahol csak tudnak.
Bár a blogbejegyzés célja az lenne, hogy rávilágítson a "szabadszájú" emberek ezen jellemhibájára, ami lassacskán valóban kezd összeolvasni a magyar identitással, s ezzel rengeteg társát negatívan bélyegzi meg, pedig nem szolgáltak rá.
Szomorúan látom nap mint nap, hogy mi zajlik az internetes közösségi hálózatokon, midig újra és újra előfordul ilyen, s már régóta érett bennem ez a téma, de eddig visszafogtam magam, hogy nem érdemes megírni, most viszont elértem arra a fokozatra, hogy ki akarom önteni magamból mindazt, amit erről érzek.
Undorítónak találom azt a viselkedést, amit egyesek ilyenkor művelnek. Alpári és szembeköpő módon beszélnek másokkal, észre sem veszik mennyire sértő, s ha beletesz két szó ami engesztelő próbál lenni, csak súlyosabbá teszi mondatát. Ha viszont akár ugyan olyan, akár kulturáltabb stílusban közöljük ezekkel az emberekkel, hogy túllépett egy határon, akkor sértésnek veszi, hogy nem fejtheti ki a véleményét és ezekkel a fenti szavakkal kezd példálózni.
Bár tehetnénk valamit az ilyen emberek ellen, én örülnék neki a legjobban, de már mindenki tapasztalhatta, hogy aki értelmesen próbál beszélni egy ilyen emberrel, sosincs jó vége, sosincs eredménye.
Maguktól kellene ráébredniük arra, hogy amit tesznek az sértő, fájdalmat okoz, és szomorúságot, de ha vissza is kapja az élettől a pofont, nem jön rá, hogy maga mással ugyan ezt tette.
Azon embereknek, akik hasonlóan éreznek, mint én, egy dolgot tudok javasolni. Ne álljon le veszekedni ilyen emberrel se kioktatni, se rávilágítani, mit tesz, mert nem lesz eredménye, egyedül saját magát fogja felbosszantani, és az ilyet jobb elkerülni (kivétel ha épp veszekedni van kedved, akkor hajrá de ha nem akarod magad felidegesíteni ne tedd).
A végszóként, csak annyit szeretnék "üzenni" azoknak az embereknek, akik a szólásszabadság és a szabad véleménynyilvánítás jogának fogalmával dobálóznak:
Könyörgöm. Mielőtt lenyomod az entert, olvasd át, amit leírtál és gondolj arra, hogy ha egy szívednek kedves dologról írna valaki így, te hogyan éreznél? Egy barátod vagy szeretted hogy érezne? Nem, nem szabad ilyenkor belevenni azt hogy "ismerjük egymás stílusát tudja, hogy ilyen vagyok" mert az, aki távoli ismerősöd, vagy ismeretlen, nem fogja tudni, hogy a te személyiséged ilyen túlontúl egyenes és pofába vágó.
Élhetsz a szólásszabadság jogával, de válogasd meg, milyen szavakat és hogyan használsz, mert ha ezt nem teszed, akkor ne lepődj és sértődj meg, ha mások kioktatnak joggal amiatt, amit teszel.
MODERÁLD MAGAD!
Egy elvileg intelligens és fejlett társadalomban élünk, de amikor ilyeneket látok elgondolkodom, hogy vannak emberek akiknek még mindig a barlang való.
Köszönöm, ha elolvastad, ha trollkodni támad kedved, menj máshova.
